KRIEGSMARINE NÉMET HADITENGERÉSZET
A kriegsmarie a német haditengerészet elnevezése volt 1934 és 1945 között, a III.Birodalom idejében, szárazföldi és légierő után a harmadik német haderőnem.
Az antant hatalmak az első vh-t lezáró békeegyezményekben korlátozta a német flotta méreteit, és ugyan annak újbóli kiépítése már a hitleri hatalomátvétel előtt elkezdődött, azt a – kezdetben még figyelembe vett – békeegyezmények korlátozásai, majd az egész hadsereg egyszerre történő, erőltetett fejlesztése nyomán jelentkező forráshiány, illetve a hajóépítő műhelyek túlterheltsége is akadályozta. A németek fejlesztési elképzelései így foghíjasan valósultak meg, s a flotta ezért a háború elején ütőerőben nem vehette fel a versenyt a Brit királyi Haditengerészet, francia és lengyel flották egyesült erejével.
Ennek ellenére a Kriegsmarine tevékenysége a II.világháború kezdetén még sikeresnek mondható: a Weserübund hadmvelet során a Norvégia ellen végrehajtott inzió, illetve a konvojok zavarása komoly veszteségeket okozott a szövettségeseknek. Ugyan Franciaország kapitulálásával a francia hajók eltűntek a hadszíntérről, ám a megszállt országok flottájának tekintélyes része tért brit zászlók alá és a Kriegsmarine veszteségeit a német hadiipar nem tudta megfelelően pótolni, így az erőviszonyok még inkább a szövetségesek javára tolódtak el. Tovább rontotta a helyzetet Olaszország belépése a háborúba (a németek tengeri támogatást nyújtottak a Földközi-tengeren, megosztva ezzel erőiket), illetve az amerikai hadüzenet. A sikersorozat a Bismarch 1941-es elvesztésével véget ért. A felszíni flottát ezután elsősorban védelmi célokra használták, az inváziós tervek (partraszállás Angliában) félbemaradtak. A tengeralattjárók egészen 1931-ig komoly veszteségeket okoztak, ám az ellenfél technológiai fölénye ekkora jobbára ellehetetlenítette ezt a hadviselési módot is.
A háború végére kettő kivételével a Kriegsmarine összes nagyobb hajóját elsüllyesztették.
A KRIGESMARINE LOBOGÓJA